Leigh Bardugo Shadow And Bone- Árnyék És Csont

Ha azon gondolkodtok, hogy tényleg olyan jó e ez a könyv, akkor szeretnék nektek egy dolgot mondani: Igen.
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon miért annyira jó, miért foglalja mindenki imáiba eme könyvet.
A fülszöveg alapján nem számítottam sok mindenre. Csupán egy árva lány főszereplőre, aki sajnáltatni fogja magát (mert ugye árva), és aki oda-vissza lesz egy árva kis kori barátjáért, aki annyira jóképű, hogy attól fél, sosem fog neki tetszeni, és mindig csak egy barátjaként fog tekinteni rá. Aztán persze jön a titokzatos erő, ami mindent megváltoztat (a fiú érzelmeit is a lány iránt), és hirtelen a világ "kiskedvenc világmegmentő szegény árva" lánnyá fejlődik ki.
Na valahol itt hagyhattam abba a fülszöveg olvasását. Túlságosan féltem a sok nyafogás miatt, ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni, hátha akkor nem fogom furcsán érezni magam amiatt, mert nem olvasom el. Hát, itt jött az igazán nehéz dolog, mivel mindenhol belé botlottam. De komolyan. MINDENHOL! Egy idő után biztos lettem benne, hogy ez valami isteni közbeavatkozás, és ezt igazán nem vehettem figyelmen kívül, szóval akarva, akaratlanul felkerül a kívánságlistámra. Mikor megvettem, már kezdtem barátkozni vele, egyre jobban tetszett a borítója, és az értékelések is sokat segítettek abban, hogy fintorgás nélkül végig tudjam olvasni a fülszöveget. Mikor haza mentem vele, már egészen összebarátkoztunk, és azonnal elkezdtem olvasni.

Sajnos volt egy kis olvasói fekete lyukam, ami a sorozatos olvashatatlan könyvek felvonulása miatt keletkezett, és egy kicsit elvették a kedvem... nos hát, mindentől. Nagyon nehezen kezdem bele, csak fejezetenként haladtam, habár már az eleje is megfogott. Egy idő után (olyan pár óra), észre vettem, hogy már a felénél tartok, és nem tudom letenni. Az iskolában is ezt olvastam, mert szinte minden könyvemnek ki kell állnia a próbát, miszerint, ha tudom olvasni úgy a könyvet, hogy kiiktatom a hangzavart az osztályban, és otthon még emlékszem is a történtekre, akkor ez egy jó könyv. Örömmel jelentem be, hogy maradéktalanul kiállta a próbát, még azt sem hallottam, amikor becsöngettek. Szóval tényleg csak azt tudom rá mondani, hogy ennél több nem is kell.

A szereplők:

Alina Starkova

Egy fiatal jobbágy lány, aki kiskorában elvesztette a szüleit, és egészen addig egy árvaházban élt, amíg el nem mehetett szolgálni az Első Hadseregbe, mint térképrajzoló. A lány sosem volt egy szépség, és az alakja sem volt megfelelő, ezért sosem kajtatott a fiúk után, és a fiúk sem figyeltek oda rá igazán, ezért minden figyelmét a térkép rajzolásnak szentelte. Miután az Árnyzónában megmentette legjobb barátja életét, az emberek rájöttek, hogy ő lehet az, aki megmenti őket a Sötétségtől. Alina egy pillanatig sem hitt abban, hogy Ő lesz a világ megmentője, mivel a sok kiképzés közben sem sikerült egy piciny varázslatot sem kicsikarnia magából. Aztán egyszer a tanítójával áttörés értek el. Igen emberek, Alina megtalálta magában a fényt, ami mindent bevilágít, és elkergeti a gonosz lényeket, és megmenti az emberiséget. Végre elhitte, hogy tényleg sikerülhet.

Maljen Orecev (Mal)

Mal szintén egy árva, aki Alinával együtt sínylődött egy árvaházban, egészen addig, amíg barátjával együtt el nem mentek szolgálni. Al a nyomkövetők oldalán harcolt. Kiderült, hogy hihetetlen képességei vannak, aminek jó hasznát tudják venni. De Alinával kötött barátsága annyira erős, hogy inkább ő is vásárra viszi a bőrét, csak hogy segítsen a szökésben lévő lánynak. 

Éjúr

A titokba vesző története miatt senki sem tudja, hogy mit gondoljanak róla az emberek. Féljenek tőle? vagy ő lesz a megmentő? Senki sem tudja biztosra. Azt tudják viszont, hogy jobb neki engedelmeskedni. Végig kíséri Alinát a nehéz úton, most már csak az a kérdés, hogy Alina bízhat e benne, vagy inkább hallgasson Baghra. Ezenfelül megvan az a félelmetes képesség, hogy mindent sötétségbe tud borítani. Hát nem hátborzongató?

Végre egy történet, ahogy úgy jönnek elő, a különleges képességek, ahogy az ember rájön az igazságra. Itt a tudat az úr, ami előhív minden rejtett képességet, ami hihetőbb bármilyen másik mesénél. 

A főhősnőnek külön köszönet azért, mert nem az a nyafogó típus. És még azért, mert nem futott olyan komolyan egyik "srácért" sem. Ez egy nagy megkönnyebbülés. Bár, mint minden fiatal lány, ő is tanácstalan volt néhány dologgal kapcsolatban, mégsem ez uralta a történetet. 

A mellékszereplők szépen ki voltak dolgozva, ami abban segített, hogy ha előjöttem, akkor magam elő tudtam egy két jellemzőjüket képzelni, ami miatt nem borult rájuk a feledés leple, vagyis, nem kellett visszakeresnem a jellemzésükhöz. Ez nagyon fontos dolog, ha nem akarsz kizökkenni a történetből. 

Tetszettek a tájleírások, szinte oda tudtam magam képzeni.

A varázslatokról olyan természetességgel beszélt, mintha mink is a történetben élnénk. Azért mesélt az elején róluk, de mégis szinte komolyan elhittem, hogy én is össze tudnám törni valakinek a szívét... 

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne, hogy a legelején ott volt az a rengeteg orosz megnevezés, és nem tudtam, hogy mit értsek kefta alatt, de szerencsére nem az írónő a továbbiakban megmaradt ugyan azoknál a szavaknál, a végére meg már tudtam jól, hogy mit jelentenek.

Aki teheti, olvassa el, nagyon fogja élvezni. Én sokkal többet kaptam, mint amennyit vártam, és ezután tűkön ülök a folytatásért!

Ha tetszett, akkor oszd meg barátaiddal, és iratkozz fel, hogy ne maradj le a következőkről sem. 

Előrhetőségeim:

Instagram: Lov3ther

                  Bookelf_

Moly: Hisztis_Myril_

E-mail: eszter244@gmail.com

Bad Girls Don't Die - A Rossz Lányok Nem Halnak Meg

Ma egy érdekes könyvről szeretnék írni, Katie Alender Bad Girls Don't Die - A Rossz Lányok Nem Halnak Meg című ifjúsági fantasy horrorról.
Én már az elején egy kicsit megakadtam, ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy ez egy horror. Bár a borítója is már elég nyomasztó volt, de én inkább valami tini drámás, depressziós könyvre számítottam, és...

*Figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy nem spoiler mentes*

...már akkor meglepődtem, amikor magától kinyitódott a ajtó, aztán meg felforrt a lábasban a víz, pedig még meg sem volt gyújtva a gáz. 

Szóval, mivel én azért elég félős vagyok, és szokásom késő este olvasni, ezért rögtön le is tettem, mert már akkor remegtem, mint a nyárfalelvél, és mindenhol szellemeket láttam. Egyébként mi ez a szellemeknél, hogy csak úgy szórakozásból gáztűzhelyet játszanak, és ajtókat nyitogatnak? Ezt sosem fogom megérteni.

Szóval később (szigorúan nappal) , folytattam az olvasást, és egyre jobban kezdett kibontakozni a történet. Van egy gonosz szellem a házban. HŰŰŰŰHA!! Na jó. Kasey-nem döntenie kell, hogy a szellemnek segít véghez vinni a gyilkosságokat, vagy öntudatánál marad, és minél előbb elmenekül, mielőtt még őt fogja megölni. Persze, innen könnyűnek tűnik a dolog, hiszen ki akarna egy szellem hatása alatt gyilkolászni, de a szellem létrehozott egy furcsa kötődést, ami miatt annyira jónak tűnt a dolog, hogy szinte nem is lehetett volna rá nemet mondani. Alexis pedik Kasey tiszta pillanataiban próbálta a jó útra terelni húgát, de az lehetetlennek tűnt, ha még a józan eszednek is csak a fele maradt meg. Aztán egy idő után, már nem is lehetett tudni, hogy Kasey mikor önmaga ezért Alexis-nek egy B tervet ellett kitalálnia. "Hogyan pusztítsuk el a szellemet". Kutatni kezd mindenfelé, a ház történetéről, a volt lakókról, és a szelleműzésről. Egyre több mindent talál, és nemsokára megfejti a rejtélyt. Kasey babamániája nem véletlenül alakult ki. A ház miatt volt. Talán ez volt a legijesztőbb rész, mivel szörnyen utálom a babákat. Évekkel ezelőtt meghalt egy kislány a házban, és az ő szelleme a baba által próbálja megölni azokat az embereket,  akik miatt eltávozott. Lexi, Megan, a pompomlány segítségével próbálja megoldani a rejtélyt, akinek az anya is emiatt a szellem-baba izé miatt halt meg. Végül sikerül megküzdeniük a szellem-Kasey-vel, a ház közben felgyullad, de azért Lexi leszalad a pincébe, hogy megkeresse, és elpusztítsa a babát, hogy senki másnak ne eshessen miatta bántódása. A végén minden helyre jön, Alexis felveszi a bálra a pink ruhát, amit új legjobb barátnője, Megan adott neki, és össze jön Carterrel. Az egész családja elköltözik egy új, tiszta fehér házba, ami lehetőleg szellemmentes, Kaseyt a pszichológián kezelik, ahol végre barátokat is szerez, és mindenki boldog. És most a szereplőkről.

Alexis Warren:

Egy igazi hősnő, aki egy ősöreg égő házban képes leszaladni éjjel, egy gonosz szellemhez, hogy elpusztítsa, csak azért, hogy ne okozhasson másnak gondokat. Most emelje fel a kezét, aki meg merné ezt utána csinálni. Hát én nem. 

Zárkózott, szeret régi kamerával fényképezni, és van egy saját sötétkamrája, ahol nagyon precízen elő tudja hívni a fényképeket. Ez bár becsületre méltó, bár kíváncsi vagyok, hogy honnan tudja azokat a bonyolult szavakat mondatban használni. Az igen érdekes volt, amikor azt mesélte, hogy hogyan hívja elő a képeket, de a felét nem értettem az idegen szavak miatt. És amíg azon gondolkodunk, hogy milyen jó, hogy egy lánynak ez a hobbija, addig én letöröm a lelkesedéseteket, mert Alexisnek csak azért volt ez a hobbija, mert emiatt kezdett kialakulni a szellem-szál a könyvben. Igen, igen, jól gondoljátok. Amikor este kint volt a kertben (vagy hajnalban???), hogy fotózgasson, észrevett valami furcsa fényt, és amikor előhívta a képet, látszódott rajta egy emberi alak. Ezek után ha hiszitek, ha nem kidobta a képet, mert azt hitte, hogy elmosódott kép. Ezen egyszerűen nem... NEM bírtam túltenni magam...

Carter

Nem az az igazi szívtipró, amiért persze plusz pont jár, de mégis olyan akiért titokban a fél suli oda meg vissza van. Szőke, göndör hajú, ha jól emlékszem, a tanárok imádják, jó tanuló, védi a környezetet, meg hasonlók. Nem volt sok szerepe, néha csak úgy megjelent aggódni egy kicsit Lexiért, meg hazafurikázni. Ott volt a szellem harcban is, de már az elején leütötték. Egyértelműen arra volt jó, hogy az antiszoc gyerekeknek megmutassa, ha kívülálló vagy, fura a családod, és senki sem barátkozik veled, sebaj! mert egy ilyen srác miután leütött egy ajtóval örökre a nyomodban lesz, mint egy pincsikutya. Szóval igen, a végén összejönnek, gondolom ezt mindenki tudta előre.

Megan

Az iskola legnépszerűbb csaja, a pompomlányok vezetője, akinek van olyan szerintem abszolút "természetfeletti" képessége, hogy egy 400 fős iskolában kiszúrja azt az egy embert első "rápillantásra", akinek egy gonosz szellemmel kell megküzdenie. A lány családi élete egy tragédia, az anyja kiskorában meghalt, az apját sosem ismerte, és most a nyagymamájávan él. A lány imádja a szellemes, és gonosz lelkes dolgokat, amiért persze muszáj rögtön segítenie Lexinek, aki nem fogadja el a segítséget, mert azt hiszi, hogy csak ki akarja őt nevetni. A végén legjobb barátnők lesznek, ez nem vitás.

Kasey Warren:

Alexis 12-13 éves kishúga, aki ahhoz képest, hogy ilyen nagy, még mindig fodros rózsaszín ruhácskákban jár, babákkal játszik, és gyűjti is őket. Úgy hisztizik, mint egy 7 éves, és az anya, ha sír felveszi, és karban viszi be a szobájába. Ez tényleg tök logikus. Persze egy kicsit sem fura neki, hogy órákra elveszíti az emlékezetét, vagy hogy listákat készít azokról az emberekről akiket meg akar ölni. Nem ez tényleg tök logikus, nem is gondolkodnék rajta... De persze amikor már kérdezgeti őt a nővére, akkor ki kell találni valamit, hogy ne legyen neki furcsa... Fogjuk rá a nővéremre! Persze, arcon vágta magát egy év könyvel, miközben Lexit fenyegette, utána elkezdett bömbölni és behívta anyucit, hogy Lexi megütött! Eközben pedig egy váltás történt a Szellem-Shana, és Kasey között. Bonyolult, de megtörtént!

 

A szülők:

Az apa sosincs otthon, de ha igen, akkor is olyan, mintha csak egy lakótárs lenne, akit senki sem szeret, és mindeni kiközösít. Fontosabb neki a sport, mint az, hogy segítsen a lányának megírni a leckét. Összesen két jelenete volt a könyvben. Az egyikben nem foglalkozott a gyerekeivel, és mindenki utálta, a második pedig egy telefonbeszélgetés volt, amiben Lexi imádta az apját, az apja imádta Lexit, és hirtelen úgy nézett ki, mint aki a világ legjobb apukája címe pályázik. A könyv elején balesetet szenvedett, ami miatt kórházba került, szóval gyorsan eltűnt a színről, gyanítom azért, mert még az írónő sem tudta eldönteni, hogy milyen személyiséget szán neki. 

Az anya sem sokkal különb,  bár ő azért sokszor ott volt a történetben, de mégsem eléggé. Mintha ő is egy szellem anyuka lett volna. Reggel elment munkába, este hazajött, csinált magának kaját, aztán mindig ugyan azzal a kifogással ment e dolgozószobájába, hogy neki mennyi dolga van, mert meg kell küzdenie azért, hogy feljebb léphessen egy szinten. Komolyan, mint egy számítógépes játékban. Néha már úgy képzeltem el, hogy felmegy a szobájába, és reggelig x-boxon játszik. 

Úgy mindent összevetve, ha hiszitek, ha nem, nekem egészen tetszett, ez a könyv. Egészen addig, amíg el nem kezdtem gondolkodni a történteken, és a szereplők természetén, addig jó volt. Szóval ha el akarod olvasni, csak bátran, de amondó vagyok, hogy semmiképp ne gondolkodj, miközben olvasod. Elég azt azután, hogy befejezted!

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett oszd meg, vagy kövess. Elérhetőségek:

Instagram: @Lov3sther

Moly: @Hisztis_Myrtil_

E-mail: eszter244@gmail.com

Tumblr: i-eat-your-brain.tumblr.com